Az általános{0}}célú elektromos gépek fejlesztésének rövid története

Ahogy a bevezetőben bemutattuk, 1831 októberében Faraday megalkotta az indukciós generátor első modelljét. Ettől kezdve az elektromosság kutatása és alkalmazása rohamosan fejlődött, és az elektromosság, mint új és erőteljes energiaforrás egyre jelentősebb szerepet kezdett játszani az emberi termelésben és a mindennapi életben.

Közvetlenül a termelési igényektől vezérelve egymás után jelentek meg a praktikus generátorok és motorok, amelyeket az alkalmazások során folyamatosan fejlesztettek és tökéletesítettek. A generátorok kezdeti szakasza a víz{1}}mágneses generátor volt, amely állandó mágneseket használt térmágnesként. Mivel maguknak az állandó mágneseknek a mágneses térereje korlátozott, az állandó mágneses generátorok nem tudtak nagy teljesítményű áramot szolgáltatni, és nem voltak praktikusak. Ahhoz, hogy a generátor kimenő teljesítményét a gyakorlati követelményeknek megfelelően növeljük, a generátor különböző alkatrészeit módosítani kellett.

A generátor fő alkotóelemei a mágnes, az armatúra, a csúszógyűrűk és a kefék. 1845-ben Wheatstone brit fizikus külső áramforrást használt a tekercsek gerjesztésére, az állandó mágneseket elektromágnesekre cserélve, ami nagy sikert aratott. Ezt követően továbbfejlesztette az armatúra tekercseit, így megalkotta az első elektromágneses generátort. 1866-ban a német Siemens tudós megépítette az első öngerjesztő{5}}generátort elektromágnesek segítségével. A Siemens generátor sikere technológiai áttörést jelentett a nagy-kapacitású generátorok építésében, amelyek lehetővé teszik nagy teljesítményű elektromos rendszerek előállítását. Ezért a Siemens generátor korszak-jelentőséggel bír az elektromos fejlődés történetében.